Egész más hangulatban kezdődött a horvátok elleni meccs, mint két napja az osztrákok elleni. Mondhatnánk úgy is, hogy a mostaninak volt hangulata: a lelátót megtöltötték a szurkolók, és nem maradt el jutalmuk: ismét a pályán köszönthették Pálinger Katalint, aki olyannyira meggyógyult, hogy be is állt a kezdőcsapat kapujába

És gyorsan le is húzta a rolót, más kérdés, hogy horvát kolléganője is, ezért négy percet kellett várni rá, hogy gól szülessen, már eltelt a félidő egyharmada, és még mindig csak két-két gólt sikerült begyötörniük a csapatoknak, a múltkorinál kevésbé látványos meccs mégis élvezetesebb volt.

A horvátok ugyanis bár egyéni képességeikben alulmaradnak Ausztriával szemben, hozzáállásukban lényegesen felülmúlták nyugati szomszédainkat: meg akarták nyerni a Pannon GSM-kupát.

A mieink pedig visszaakartak vágni a Croatia-kupán elszenvedett vereségért, szorgos munkával, a védekezés rendezésével ötgólos különbséget tudtak kialakítani félidőre, ez végül is szinte stagnált lefújásig.

Köszönhető ez többek között annak is, hogy a kispadról beálló szélsők, tudták tartani a kezdőjátékosok szintjét: bal oldalon Kenyeres egy félidő alatt szórt hat gólt, túl szárnyon Kovacsicz már messze nem volt olyan szárnyaszegett, mint legutóbb, s mintegy hatvan százalékkal dolgozott.

Sőt a csere cseréje, Bódi is betalált, így duplán visszafizettük adósságunkat a horvátoknak, a legutóbbi háromgólos vereségre hatgólos győzelemmel válaszoltunk.

PANNON GSM-KUPA, NŐI VÁLOGATOTT KÉZILABDATORNA: