A vendégek szinte csak a félpálya felét használták ki a támadásoknál, a bal oldaluk végig lényegesen aktívabb volt, mint a jobb: átlövőből, szélről is sokkal többször és eredményesebben céloztak innen, s remekül hozták helyzetbe a beállójukat.

Irtózatos mennyiségű hibát követett el a magyar csapat a szlovén kapu előtt, ziccereket rontott, védekezés közben viszont mind több labdát szerzett, s végül elkezdte belőni a lerohanásokat, bár név szerint továbbra is csak Görbiczet lehetett dicsérni.

Ekkor viszont más jellegű hibák kerültek a támadásainkba: átlövőink nemhogy a kapura nem voltak veszélyesek ekkor, de még a passzaik is célt tévesztettek, a második félidőre irányítók kerültek a helyükre.

Mégpedig Ferling és Siti, s ezúttal utóbbi volt az egyik nyerőember, aki jobb kézzel igyekezett a jobbátlövő poszton maradandót alkotni. Sikeres átlövései következtében több hely jutott szélsőinknek is, Balogh Bea jobb szélről a tőle szokott változatos módon járt túl rendre a kapus eszén, míg Kenyeres leginkább a mentalitásával hozta vissza a reményt. Lélektani fordulópontnak bizonyult, amikor a fehérvári balszélső egyszerre harcolt ki egy hetest és egy kiállítást; ugyanez hamarosan a szlovénoknak is sikerült, de kihagyták a büntetőt, Siti pedig emberhátrányban egyenlített.

Mindez kevés lett volna, ha Pálinger Kati végre meg nem fog egy Gyerepasko átlövést, majd hamarosan még nagyobb bravúrt nem mutat be. Bár az utolsó percet - emberhátrányban - majdnem végigtámadhattuk – lövésig nem jutottunk, s néhány másodperccel a vége előtt passzív játék miatt megfosztottak minket a labdától. Tán az is a biztos ikszet jelentette volna, ha Ferlingék kidobják a lelátóra a labdát (akár sípszó után is), ehelyett a szlovénoknak csak le kellett hajolniuk érte, s pillanatok alatt hetest harcoltak ki, lerohanva a magyar védelmet. Az egész szinte pontosan úgy alakult, mint a legutóbbi vb utolsó másodpercei, vagyis a 2003-as magyar-francia döntő, leszámítva az időn túli büntető végrehajtását. Akkor Pálinger nem tudta megfogni Lejeune lövését, most viszont kifogott Tatjana Oder eszén, így lett egy pontunk. Akár a továbbjutást is jelentheti, s miután Szlovénia most már alighanem középdöntősnek mondható, ez még ott is jól jöhet nekünk. De azért még nagyon sokat kell tenni.