Igen érdekes első félidőt láthattunk, a magyar válogatott – amelyből ezúttal Kovacsicz és Szűcs kimaradt, Vérten és Balogh bekerült – rendkívül hullámzó teljesítményt nyújtott.

Kezdődött azzal, hogy a szerb játékvezetőnők fél perc után kiállították Kindl Gabriellát, majd az első 12 perc során még két magyar játékosnak kellett két percre elhagynia a pályát.

Nem csoda, hogy az angolaiak szerezték meg a vezetést, de aztán 4-3-nál átvette a vezetést Németh András csapata. Nem sokáig, mert ekkor megállt a tudomány.

Olyannyira megállt, hogy az afrikai egyyüttees egymás után hét gólt szerzett úgy, hogy a pocsékul védekező, rengeteget hibázó magyarok válaszolni sem tudtak, így 4-3-ról 4-10-re alakult az eredmény.

A szövetségi kapitány ekkor elérkezettnek látta a pillanatot az első időkérésre, és a taktikai eligazítás szinte szárnyakat adott a lányoknak.

Most a magyarok szereztek öt gólt sorozatban, és egyetlen gólra felzárkóztak (9-10). Egyenlíteni azonban nem sikerült, sőt 13-10-re megint elhúztak a gyyors játékot sikerrel erőltető angolaiak, akiknél Kiala megállíthatatlannak tűnt.

A félidőig már nem sikerült lefaragni a hátrányt, így 17-14-es angolai előnyről indult a második játékrész.

A szünet után három magyar góllal folytatódott a meccs, de aztán emberhátrányba került a csapat, és nem tudott egyenlíteni. Sőt ismét négy gólra nőtt a hátrány, az angolaiak nagyon meg akarták nyerni ezt a találkozót.

A 44. percben, 23-23-nál Borbás góljával vért izzadva egyenlített a magyar válogatott, a vezetést azonban nem tudta átvenni. ekkor azonban már fordult a szerencsénk, a 48. perc első másodpercében Vérten szélről lőtt a kapuba, így 26-25-re mi vezettünk – 4-3 után először.

Az 51. percben Görbicz találatával először volt kettő a mieink előnye (29-27), de aztán a sárgamezes afrikaiak utolsó erőtartalékaikat mozgósítva ismét kiegyenlítettek (30-30).

Ettől kezdve aztán már csak a magyar válogatott szerzett újabb gólt, így egy nagyon nehéz mérkőzésen 34-30-ra győzött.